Egy májusi napon apa Jászágó felé tartott az autójával,
amikor az erdőben az úton meglátott egy dolmányos varjút. Nem tudott
repülni. Apa megijedt, hogy el fogják ütni, azt gondolta, biztos megsérült
valahol, ezért megfogta és betette az autójába.
Apa fáért ment Jászágóra. Nagyon elcsodálkozott, amikor
meglátta, hogy a fatelepen egy varjú sétálgat. Kiderült, a madár már évek
óta a gazda mellett él. Kolbászt, felvágottat, puha gyümölcsöket eszik. A kutyától
és a macskától sem kell félteni, erős csőrével ügyesen megvédi magát.
Látva ezt, apa elhatározta, ő is felneveli a talált varjút. A tollas jószág a Karcsi nevet
kapta. Szabadon élt a család házának teraszán. Az éjszakákat a ruhaszárítón töltötte.
Mikor meglátott valakit, remegtetve széttárta szárnyait, hangosan károgva
kért enni. Nagyon szerette a nyers csirkemellet, a szőlőt és a felvágottakat.
Szépen lassan megtanult repülni is. Volt, hogy apának kellett
kimásznia érte a háztetőre, mert miután felrepült, lejönni már nem mert. Aztán
felbátorodott, és egyre nagyobb távolságokra repült.
De leginkább a család körül szeretett lenni. Amikor kiment valaki a házból, Karcsi rögtön rászállt a vállára. A legváratlanabb pillanatokban, hatalmas szárnycsapásokkal érkezett. A családhoz érkező vendégeket is így üdvözölte, nem kis ijedtséget váltva ki ezzel az idegenekből.
Egy nap eljött érte egy ragadozó madár. Nagy szerencséje
volt, hogy a gyerekek mind kint voltak a ház körül. Rögtön észrevették a nagy
madarat, amint lecsapott a varjúra. Karcsi az erdőbe menekült, miközben a gyerekek
hangosan tapsolni, kiabálni kezdtek. A réti héja így végül feladta a támadást.
Július lett, rettentő hőség. Karcsinak
is egyre melegebb lett a szürke-fekete
tollköpeny. A gyerekek minden nap csináltak neki egy pocsolyát, ahol felfrissíthette magát. Apa
feltette az autója tetejére, Karcsi széttárta a szárnyát, és élvezte, ahogy a
menetszél hűti a testét.
Az együtt töltött napoknak is így lett vége. Karcsi egy forró
nyári délutánon rászállt egy idegen autó tetejére, hogy a szokásos
módon hűtse magát. Hiába kiabált utána a család, hogy ez nem apa autója, ez nem fog
megállni. A tanyai dűlőút egy kilométer után rácsatlakozott az országútra, és
az autó Karcsival együtt eltűnt szem elől.
Csak másnap délben jelent meg újra a háznál. Már nem lehetett megfogni. Búcsúzni jött. Pár pillanat múlva kemény szárnycsapásokkal tűnt el a nehéz napsütésben.
Csak másnap délben jelent meg újra a háznál. Már nem lehetett megfogni. Búcsúzni jött. Pár pillanat múlva kemény szárnycsapásokkal tűnt el a nehéz napsütésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése