2018. január 15., hétfő

Karcsi





Egy májusi napon apa Jászágó felé tartott az autójával, amikor az erdőben az úton meglátott egy dolmányos varjút. Nem tudott repülni. Apa megijedt, hogy el fogják ütni, azt gondolta, biztos megsérült valahol, ezért megfogta és betette az autójába.



Apa fáért ment Jászágóra. Nagyon elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy a fatelepen egy varjú sétálgat. Kiderült, a madár már évek óta a gazda mellett él. Kolbászt, felvágottat, puha gyümölcsöket eszik. A kutyától és a macskától sem kell félteni, erős csőrével ügyesen megvédi magát.




Látva ezt, apa elhatározta, ő is felneveli a talált varjút. A tollas jószág a Karcsi nevet kapta. Szabadon élt a család házának teraszán. Az éjszakákat a ruhaszárítón töltötte. Mikor meglátott valakit, remegtetve széttárta szárnyait, hangosan károgva kért enni. Nagyon szerette a nyers csirkemellet, a szőlőt és a felvágottakat.




Szépen lassan megtanult repülni is. Volt, hogy apának kellett kimásznia érte a háztetőre, mert miután felrepült, lejönni már nem mert. Aztán felbátorodott, és egyre nagyobb távolságokra repült. 



De leginkább a család körül szeretett lenni. Amikor kiment valaki a házból, Karcsi rögtön rászállt a vállára. A legváratlanabb pillanatokban, hatalmas szárnycsapásokkal érkezett. A családhoz érkező vendégeket is így üdvözölte, nem kis ijedtséget váltva ki ezzel az idegenekből. 




Egy nap eljött érte egy ragadozó madár. Nagy szerencséje volt, hogy a gyerekek mind kint voltak a ház körül. Rögtön észrevették a nagy madarat, amint lecsapott a varjúra. Karcsi az erdőbe menekült, miközben a gyerekek hangosan tapsolni, kiabálni kezdtek. A réti héja így végül feladta a támadást.



Július lett, rettentő hőség. Karcsinak is  egyre melegebb lett a szürke-fekete tollköpeny. A gyerekek minden nap csináltak neki egy pocsolyát, ahol felfrissíthette magát. Apa feltette az autója tetejére, Karcsi széttárta a szárnyát, és élvezte, ahogy a menetszél hűti a testét. 



Az együtt töltött napoknak is így lett vége. Karcsi egy forró nyári délutánon rászállt egy idegen autó tetejére, hogy a szokásos módon hűtse magát. Hiába kiabált utána a család, hogy ez nem apa autója, ez nem fog megállni. A tanyai dűlőút egy kilométer után rácsatlakozott az országútra, és az autó Karcsival együtt eltűnt szem elől. 
Csak másnap délben jelent meg újra a háznál. Már nem lehetett megfogni. Búcsúzni jött. Pár pillanat múlva kemény szárnycsapásokkal tűnt el a nehéz napsütésben. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése