A következő címkéjű bejegyzések mutatása: otthon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: otthon. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 31., szombat

Madáretetés


-Csináljunk madáretetőt! -kiáltott fel lelkendezve egy késő őszi napon Ádám.



-Nem érdemes, tanyai házhoz nem jönnek télen madarak! -ellenkezett anya.
 Miután learatják a napraforgót, búzát, még bőven marad annyi mag a földeken,
amennyiből egész télen jóllaknak.



-Csak akkor lennének gondban, ha havazna.
De az Ágói-patak mentén kilométer hosszan sorakoznak a csipkebogyó- kökénybokrok,
akkor meg oda mennének.


-Én akkor is csinálok! -döntötte el Ádám
Így aztán Leventével műanyag flakonokon késsel, ollóval nyílást vágtak, 
ahová napraforgó magot tettek.


A flakonok nyakára madzagot kötöttek,
és feltették az ablakok előtti fűzfákra.



Fél óra múlva széncinegék, kékcinegék hada ostromolta az etetőket!
A gyerekek nagyon örültek.



Reggelenként odaálltak az ablakba, és nézték-nézték a madarakat....
Zöldikék, verebek, fenyőpintyek, 
néha-néha tengelicek, meggyvágó, vörösbegy is vendégeskedett a családnál.



A homoktövis bokornál tél végén fenyőrigók és énekes rigók csoportjai is feltűntek.



A gyerekek megfigyelték, egyes madárfajok mennyire eltérően viselkednek. 
A cinegék például párosával érkeznek, gyorsan kivesznek egy-egy magot,
amivel magasabb ágra szállnak, és ott hosszasan bontogatják. 
Nem vegyülnek másféle madarak közé.

A zöldikék általában a verebekkel érkeznek, beülnek az etető közepébe, és széttúrják a magokat.
Csipkedik, riogatják egymást.


A tengelicek a nyitott etetőket kedvelik.  Mozgásuk jóval lassabb, nem olyan ijedősek, 
mint a többi madár. A hasukon lévő toll egészen selymesnek, puhának tűnik.



A verebek hatalmas lármával érkeznek, ezek is beülnek az etető közepébe, mintha fürödni szeretnének, túrják a fejükkel. 
Szívesen jönnek az ablakpárkányokra is. 


A sok énekesmadár a ragadozómadarakat is odacsalogatja.
Vörös vércse cikázik zuhanórepülésben a ház felett.


Karvaly áll lesben egy kiszáradt karón figyelve.


Egy alkalommal Ádám meglátott egy ugráló verebet, amelyik nem tudott repülni. 
Befogta egy hálóval. Két hétig etette, mígnem egy este repdesni kezdett a kalitkában.



Másnap, egy szombat reggelen elengedte. Hosszasan figyelték egymást a platánfa tetejéről. 
 Búcsúzkodtak. Aztán a madár eltűnt az erdő fái közt.



A Jó Isten azt ígérte, még a verebek közül sem pusztul el egy sem a tudta nélkül.
Gondoskodik mindenkiről. Legyen az egy kicsinyke madár vagy egy gyermek.



2018. március 16., péntek

A jászok



Anya akkor járt először Jászberényben, mikor megismerte apát. 
Budapest után jólesett neki a város csendessége.


Korábban csak azt tudta erről a helyről, hogy itt gyártják a hűtőszekrényeket.



És hogy itt őrzik Lehel kürtjét, 



mellyel a monda szerint Lehel, a portyázó magyarok vezére fejbe vágta Konrád császárt.  


 Ahogy egyre többet járt a városban, megismerte az állatkertet,


a termálfürdőt,


a nagytemplomot.


Apával kettesben nagyokat sétáltak a város főutcáján,


főterén



és a Zagyva-parti sétányon. 


Anya megismerte a büszke jászokat, 



akik annyira tisztelték a földjeiket, hogy annak idején még a vasutat sem engedték át rajta.



Akik minden évben megemlékeznek arról, hogy Mária Teréziától megvásárolták saját szabadságukat.
Majd évszázadokon át szolga és úr nélkül szabadon éltek.


Akik ma is minden városi ünnepségen külön köszöntik a közöttük élő „gyüttmenteket”.
 A hold foltjaiban Szent Dávidot látják hegedülni, és Cicellét táncolni.


Csúfszavakat mondanak a kisgyerekekre, mert úgy tartják, ha szép és kedves, elviszi a Mókár.



Területüket évszázadok óta egy különleges árokrendszer, a Csörsz-árka veszi körül, 



melyet  szerintük Csörsz király építtetett, hogy fiának menyasszonya hajón érkezhessen az esküvőre.



Magukról azt mondják, hideghónaljúak, mert nem szeretnek ölelkezni,


De a rokonságot még a harmad-, negyed unokatestvéreikkel is tartják. 




 Anya nagyon élvezte, hogy egy jász családba kerülhetett. 
Mert bár ez egy igen nagy család, de összetartó, 
és mindig találnak okot az ünnepelésre. 

foto.designest.hu- Kovács László


2018. február 14., szerda

Az Ágói-pataknál




Az Ágói-patak a tanyától egy kilométerre folyik. A Mátra vizét viszi az Alföldre, majd a tanyától néhány kilométerre a Tarnába ömlik.


A gyerekek nagyon szeretnek kisétálni a partjához, mert ott mindig valami különlegeset találnak.



A part mentén sok fa nő. Van egy vastag, korhadó fűzfa is, melynek  egy lehajló ága éppen a patak fölött nyúlik át. Ez nagyon megtetszett a gyerekeknek, ügyesen egyensúlyozva sétálgattak rajta egyik partoldalról a másikra.


Hanna azonban egyszer elvétette a lépést, és a jéghideg vízbe pottyant. Nagyon fázott, amikor anya kihúzta! A gyerekek kölcsönadtak neki egy-egy ruhadarabot, majd anya a piknikezéshez vitt pléddel betakarta.



Ősztől tavaszig a gyerekek a behajló ágon üldögélve lógatják lábukat a vízbe. 



Nyár elejére aztán felmelegedik a víz, így bele is merészkednek. A sűrű nádasban járatokat csinálnak, és bújócskáznak. Sorban, egymás után megfürdetik a kutyákat. Azt is, amelyik nem akar vízbe menni.



A száraz júliussal sajnos a patak vize is kiszárad. Ekkor a süppedős iszapban piócákat találni.



A kutyák egy kutyacsontvázat is kiástak az iszapból.



A part menti fákon szarkák fészkelnek.
-Nézzétek, milyen érdekes, a szarkák tetőt is csinálnak a fészkükre! -mutatta anya a gyerekeknek.



Ősszel a korhadó fákon kései laska, a part mentén lilatönkű pereszke nő, hűvösebb időben a tuskókon téli fülőkét látni. 



Őszi kikerics is nyílik itt.



Az Ágói-patak sokféle állatnak kínál élelmet és menedéket. A kutyák fácánokat zavarnak fel, őzeket, nyulakat kergetnek.



Egy délután a gyerekek fácánfészket is találtak. A tizenegy méregzöld meleg tojás egy bokor aljában lapult. Egy héttel később már csak a héjuk volt meg. Kikeltek a kis fácánok!


A patak melletti repcésben szívesen bújócskáznak a gyerekek. De volt, hogy egymás helyett őzet találtak. A megriadt vad hatalmas ugrásokkal hagyta el rejtekhelyét. Anya nem tudta eldönteni, ki ijedt meg jobban a másiktól. 



Amikor egy kalandokkal teli nap végén a család fáradtan sétál haza az Ágói-patak partjáról, anyának mindig eszébe jut, hogy régen azt gondolta, az Alföldön semmi sincs, csak fű. 
Azóta már tudja, mennyi érdekes is van abban a semmiben.