Máriácska

Egy őszi napon a család a Mátrába indult kirándulni. Kékestető tévé kilátója már messziről mutatta az irányt. Gyönyörű kékben fénylett az egész hegy. Ádám meg is jegyezte, most már tudja, miért KÉKEStetőnek hívják a Mátra legmagasabb pontját.

A turistatérkép rengeteg izgalmas helyet jelzett Sástó környékén. Rákóczi-forrás, Hanák Kolos kilátó, Zsoltáros-rét, Muzsla-kilátó, Máriácska...-olvasta anya útközben a gyerekeknek.

-Mi az a Máriácska? -kérdezték meglepődve a kicsik.

-A térkép szerint ez egy Mária-kegyhely az erdő közepén. -felelte anya.

-Nézzük meg! Nézzük meg! -szavazta meg kórusban Ádám, Levi és Hanna.

Így aztán a család Sástótól hatalmas köveken egyensúlyozva indult be az erdőbe.

 A sziklás rész után kis átfolyásokon keltek át, fatörzseken egyensúlyozva,
mígnem egy hatalmas faágakból készült lépcsősor előtt nem találták magukat.

A lépcsősortól kisebb ösvény vezetett a Rákóczi-forrás felé. Az úton galacsinhajtó bogarak küzdöttek egy nyúlbogyóval. Lassan haladtak csak vele, miközben újra és újra bukfencet vetettek.

A Rákóczi-forrás vize hűvös és kristálytiszta volt. A gyerekek kekszet vettek elő, és bevizezve eszegették, majd a forrásvíz útjába nagyobb köveket hordtak, gátat építettek.

Rövid pihenő után keltek útra. A Máriácska felé lejtett az út. 

Izgatta őket a különös név, nem tudták, barlang, forrás vagy kilátó lehet-e az a "kegyhely" az erdő közepén. Egy öreg, kidőlt fa állta útjukat. Ádám rögtön rámászott a törzsre, elégedetten ücsörgött rajta, miközben több méter mély szakadék terült el a lába alatt.

Hanna különös dologra lett figyelmes. A lehullott faleveleken mindenfelé lepkék nyugodtak. Az első őszi hideg pusztította el őket. A kislány kézbe vette, és sokáig figyelte a dermedt szárnyú rovarokat.

A kegyhelyhez érve a gyerekek hangosan ámuldoztak a meglepetéstől. 

Először egy keresztet találtak, ahonnan lépcsősor vezetett le egy borostyánnal befuttatott Mária-szoborig, melyet egy patak font körbe. Varázslatos volt a látvány! 

A család hosszasan időzött a patak partján, hallgatva a megáradt víz morajló zúgását, 

csodálva a kegyhely különös hangulatát.

Levente a patakban egy nagy kő alatt folyami rákot talált. Sokáig figyelte a váratlan csodát.

Anya elmesélte, ez a hely azért különleges, mert az emberek ide járnak, 

ha hálát szeretnének mondani valamiért a Jó Istennek, vagy szeretnének Tőle segítséget kérni. 

Ezért hívják kegyhelynek.

Hiszen a Jó Isten megígérte, "aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik."

A család ezután gyakran kisétált Máriácskához, és megemlékeztek róla, 

milyen sok mindent kaptak ők is a Jó Istentől. Kérés nélkül is.

Gyertek a facebookra is kommentelni, szavazni, alakítani a mesék folyamát!