2018. február 21., szerda

Névválasztás

Ahogy a gyerekek nőni kezdtek, egyre több emberrel ismerkedtek meg. Meglátták, milyen sok név van a világon. Elkezdték faggatni a szüleiket, őket miért éppen így hívják. 
Ádámnak Karácsonykor van a névnapja. 
-Azért lettem Ádám, hogy Karácsonykor engem is ünnepeljetek?- kérdezte egyszer.


 -Azért hívnak Leventének, mert a barátomat is így hívják? -mondta Levi, mikor óvodába került.


Anya várandósként kislányát Dórának szólította. A kórházból már Hannával érkezett haza. 
A gyerekek nem értették, hol van Dóra. 
-Másik babát hoztatok haza? -fakadtak ki a fiúk.


Benedek Ignácnak készült. Ez egy olyan név volt a családban, mely apáról fiúra szállt. A temetőben minden évben felkeresték Ignác bácsi sírját. Helyette azonban Benedek érkezett.


Anya szívesen mesélt a gyerekeknek arról, a sok-sok ötlet után végül miért is azt a bizonyos nevet kapták. 
-Apával minden egyes névadás előtt sokat vitatkoztunk. Más nevek tetszettek neki és nekem. Szerettünk volna eljutni addig a névig, amire mindketten azt mondjuk, ennek a gyereknek csak ez lehet a neve.


-Ádám, te Bence, Benedek is lehettél volna-mondta anya. Apának a Sándor tetszett. Aztán az Alex is szóba került. De mindegyik név ellen volt egy érv. Az Ádám nevet végül messzi papa találta. Ez anyának és apának is tetszett. Hiszen ezt a nevet maga az Isten adta az embernek. Anya és apa úgy érezték, az ő gyermeküknek is Isten adta ezt a nevet.


Amikor Leventét várták, apa meg volt róla győződve, hogy lánya lesz. Amikor kiderült, hogy fiú érkezik, nagyon elszomorodott. Aznap éjszaka azt álmodta, Leventének hívják majd a fiát, és nagyon fog neki örülni. Így is lett.


Miután anya és apa sokszor átrágta magát a fiúneveken, tanácstalanok voltak, amikor harmadszorra lánynevet kellett választaniuk. 


Anyának nagyon tetszett a Virág név, de mamáék tehenét hívták így. Apa szerette volna, ha Annának hívják majd, de már volt egy Anna a családban. A fiúk az Eperke és a Dóra nevet javasolták. Anyának nagyon tetszett a Dóra név! De ezt a nevet már egy kutya viselte.


Eljött a kislány világrajövetelének az ideje, de még mindig nem volt egyetértés. Anyának fájdalmai voltak, miközben apa arról faggatta, mi lesz majd a baba neve. Mikor elmúlt egy fájás, anya felnézett, és mintha tűzzel lenne felírva, a Hanna nevet pillantotta meg maga előtt. Így már nyugodtan megszülethetett a kisbaba. A szülés után anya csak arra tudott gondolni, milyen kegyelmes volt az Isten, hogy megtartotta az életét. És lám, Hanna neve épp azt jelenti: "az Isten kegyelmes".


Negyedszerre az Ignác névvel készült a család. De kicsivel a baba születése előtt mama felvetette, Ignác bácsi utálta a nevét, azt gondolta, azért kapta ezt, mert tizennegyedik gyerekként a szüleinek már nem volt jobb ötlete. 
-Miért adnátok akkor azt a nevet neki, amit ő sem szeretett? -kérdezte Juci mama.


Az Ignác név jelentése: TŰZ. Anya nem akart olyan gyereket, aki olyan, mint a tűz. A Benedek név egy baráti beszélgetésben vetődött fel. A gyerekek nagyon szerették kedvenc meséjükben Bojtos Benedeket, ezért nekik nagyon tetszett. Apa rögtön megnézte a jelentését: Isten áldása. Ez jobb, mint a tűz! Anya azon gondolkodott, hogy fogja majd becézni... Mivel a Bene-patak egyik legkedvesebb helye a Mátrában, nagyon megörült a Bene becézésnek.


Amikor a gyerekek nagyobbak lettek, azt kezdték gondolni, lehetett volna szebb nevük is. Ilyenkor anya mindig megjegyezte, nem tudott volna nekik más nevet adni, mert tulajdonképpen nem is ő nevezte el őket.

Citrit photo, Lénárth Veronika

2018. február 14., szerda

Az Ágói-pataknál

Az Ágói-patak a tanyától egy kilométerre folyik. A Mátra vizét viszi az Alföldre, majd a tanyától néhány kilométerre a Tarnába ömlik.


A gyerekek nagyon szeretnek kisétálni a partjához, mert ott mindig valami különlegeset találnak.



A part mentén sok fa nő. Van egy vastag, korhadó fűzfa is, melynek  egy lehajló ága éppen a patak fölött nyúlik át. Ez nagyon megtetszett a gyerekeknek, ügyesen egyensúlyozva sétálgattak rajta egyik partoldalról a másikra.


Hanna azonban egyszer elvétette a lépést, és a jéghideg vízbe pottyant. Nagyon fázott, amikor anya kihúzta! A gyerekek kölcsönadtak neki egy-egy ruhadarabot, majd anya a piknikezéshez vitt pléddel betakarta.



Ősztől tavaszig a gyerekek a behajló ágon üldögélve lógatják lábukat a vízbe. 



Nyár elejére aztán felmelegedik a víz, így bele is merészkednek. A sűrű nádasban járatokat csinálnak, és bújócskáznak. Sorban, egymás után megfürdetik a kutyákat. Azt is, amelyik nem akar vízbe menni.



A száraz júliussal sajnos a patak vize is kiszárad. Ekkor a süppedős iszapban piócákat találni.



A kutyák egy kutyacsontvázat is kiástak az iszapból.



A part menti fákon szarkák fészkelnek.
-Nézzétek, milyen érdekes, a szarkák tetőt is csinálnak a fészkükre! -mutatta anya a gyerekeknek.



Ősszel a korhadó fákon kései laska, a part mentén lilatönkű pereszke nő, hűvösebb időben a tuskókon téli fülőkét látni. 



Őszi kikerics is nyílik itt.



Az Ágói-patak sokféle állatnak kínál élelmet és menedéket. A kutyák fácánokat zavarnak fel, őzeket, nyulakat kergetnek.



Egy délután a gyerekek fácánfészket is találtak. A tizenegy méregzöld meleg tojás egy bokor aljában lapult. Egy héttel később már csak a héjuk volt meg. Kikeltek a kis fácánok!


A patak melletti repcésben szívesen bújócskáznak a gyerekek. De volt, hogy egymás helyett őzet találtak. A megriadt vad hatalmas ugrásokkal hagyta el rejtekhelyét. Anya nem tudta eldönteni, ki ijedt meg jobban a másiktól. 



Amikor egy kalandokkal teli nap végén a család fáradtan sétál haza az Ágói-patak partjáról, anyának mindig eszébe jut, hogy régen azt gondolta, az Alföldön semmi sincs, csak fű. 
Azóta már tudja, mennyi érdekes is van abban a semmiben.


2018. február 7., szerda

Juci mama





Juci mama és Sanyi tata a család melletti tanyán lakott.




-Én vagyok a Jó Szomszéd!- mondta mama viccesen, amikor tojást, sütőtököt hozott a családnak.



A gyerekek nagyon szerettek vele lenni. Mama sokat mosolygott, és sok dologra megtanította őket:
 Például arra, milyen jó a frissen aratott búzában, napraforgóban hemperegni….


 
hogyan kell sárkányt reptetni….



 melyik gomba ehető és melyik nem…


 hogyan kell felnevelni egy kis birkát akkor, ha az anyja nem tudja szoptatni...


 
hogyan kell a pipacs bimbójával „Sör, bor pálinka” játékot játszani...



 hogyan kell a verekedő kakas lábait összekötni...



 hogyan kell talicskázni.



 Amikor már meggyőződött róla, hogy a gyerekei és az unokái tudnak jól élni és boldogulnak nélküle, úgy érezte, elérte élete célját. 
Elbúcsúzott szeretteitől.


Még utoljára evett a kedvenc ételeiből...


és egy nyári nap hajnalán megtért Teremtőjéhez. 
 És bár nagyon hiányzik, szavai, tanítása minden nap a családdal maradtak.
Nap nap után jobban várva a viszontlátást az Örök életben.