2018. február 14., szerda

Az Ágói-pataknál




Az Ágói-patak a tanyától egy kilométerre folyik. A Mátra vizét viszi az Alföldre, majd a tanyától néhány kilométerre a Tarnába ömlik.


A gyerekek nagyon szeretnek kisétálni a partjához, mert ott mindig valami különlegeset találnak.



A part mentén sok fa nő. Van egy vastag, korhadó fűzfa is, melynek  egy lehajló ága éppen a patak fölött nyúlik át. Ez nagyon megtetszett a gyerekeknek, ügyesen egyensúlyozva sétálgattak rajta egyik partoldalról a másikra.


Hanna azonban egyszer elvétette a lépést, és a jéghideg vízbe pottyant. Nagyon fázott, amikor anya kihúzta! A gyerekek kölcsönadtak neki egy-egy ruhadarabot, majd anya a piknikezéshez vitt pléddel betakarta.



Ősztől tavaszig a gyerekek a behajló ágon üldögélve lógatják lábukat a vízbe. 



Nyár elejére aztán felmelegedik a víz, így bele is merészkednek. A sűrű nádasban járatokat csinálnak, és bújócskáznak. Sorban, egymás után megfürdetik a kutyákat. Azt is, amelyik nem akar vízbe menni.



A száraz júliussal sajnos a patak vize is kiszárad. Ekkor a süppedős iszapban piócákat találni.



A kutyák egy kutyacsontvázat is kiástak az iszapból.



A part menti fákon szarkák fészkelnek.
-Nézzétek, milyen érdekes, a szarkák tetőt is csinálnak a fészkükre! -mutatta anya a gyerekeknek.



Ősszel a korhadó fákon kései laska, a part mentén lilatönkű pereszke nő, hűvösebb időben a tuskókon téli fülőkét látni. 



Őszi kikerics is nyílik itt.



Az Ágói-patak sokféle állatnak kínál élelmet és menedéket. A kutyák fácánokat zavarnak fel, őzeket, nyulakat kergetnek.



Egy délután a gyerekek fácánfészket is találtak. A tizenegy méregzöld meleg tojás egy bokor aljában lapult. Egy héttel később már csak a héjuk volt meg. Kikeltek a kis fácánok!


A patak melletti repcésben szívesen bújócskáznak a gyerekek. De volt, hogy egymás helyett őzet találtak. A megriadt vad hatalmas ugrásokkal hagyta el rejtekhelyét. Anya nem tudta eldönteni, ki ijedt meg jobban a másiktól. 



Amikor egy kalandokkal teli nap végén a család fáradtan sétál haza az Ágói-patak partjáról, anyának mindig eszébe jut, hogy régen azt gondolta, az Alföldön semmi sincs, csak fű. 
Azóta már tudja, mennyi érdekes is van abban a semmiben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése