Az Ágói-pataknál

Az Ágói-patak a tanyától egy kilométerre folyik. A Mátra vizét viszi az Alföldre, majd a tanyától néhány kilométerre a Tarnába ömlik.

A gyerekek nagyon szeretnek kisétálni a partjához, mert ott mindig valami különlegeset találnak.

A part mentén sok fa nő. Van egy vastag, korhadó fűzfa is, melynek  egy lehajló ága éppen a patak fölött nyúlik át. Ez nagyon megtetszett a gyerekeknek, ügyesen egyensúlyozva sétálgattak rajta egyik partoldalról a másikra.

Hanna azonban egyszer elvétette a lépést, és a jéghideg vízbe pottyant. Nagyon fázott, amikor anya kihúzta! A gyerekek kölcsönadtak neki egy-egy ruhadarabot, majd anya a piknikezéshez vitt pléddel betakarta.

Ősztől tavaszig a gyerekek a behajló ágon üldögélve lógatják lábukat a vízbe. 

Nyár elejére aztán felmelegedik a víz, így bele is merészkednek. A sűrű nádasban járatokat csinálnak, és bújócskáznak. Sorban, egymás után megfürdetik a kutyákat. Azt is, amelyik nem akar vízbe menni.

A száraz júliussal sajnos a patak vize is kiszárad. Ekkor a süppedős iszapban piócákat találni.

A kutyák egy kutyacsontvázat is kiástak az iszapból.

A part menti fákon szarkák fészkelnek.

-Nézzétek, milyen érdekes, a szarkák tetőt is csinálnak a fészkükre! -mutatta anya a gyerekeknek.

Ősszel a korhadó fákon kései laska, a part mentén lilatönkű pereszke nő, hűvösebb időben a tuskókon téli fülőkét látni. 

Őszi kikerics is nyílik itt.

Az Ágói-patak sokféle állatnak kínál élelmet és menedéket. A kutyák fácánokat zavarnak fel, őzeket, nyulakat kergetnek.

Egy délután a gyerekek fácánfészket is találtak. A tizenegy méregzöld meleg tojás egy bokor aljában lapult. Egy héttel később már csak a héjuk volt meg. Kikeltek a kis fácánok!

A patak melletti repcésben szívesen bújócskáznak a gyerekek. De volt, hogy egymás helyett őzet találtak. A megriadt vad hatalmas ugrásokkal hagyta el rejtekhelyét. Anya nem tudta eldönteni, ki ijedt meg jobban a másiktól. 

Amikor egy kalandokkal teli nap végén a család fáradtan sétál haza az Ágói-patak partjáról, anyának mindig eszébe jut, hogy régen azt gondolta, az Alföldön semmi sincs, csak fű. 

Azóta már tudja, mennyi érdekes is van abban a semmiben.