A gyerekek örömmel hívják a családhoz barátaikat,
akik akár több napig is vendégeskednek a házban.
Este, amikor egy idegen kisfiú aludt a gyerekeknél,
Hanna egy szál törölközőben jött ki a fürdőszobából.
A kispajtás hangos nevetésben tört ki.
Hanna nem értette és sírni kezdett.
-Nem csak azért viselünk ruhát, mert fázunk. Van valami, amit eltakarunk
a ruhával. Ez a szemérmünk! Ezt másnak nem szabad látnia. Kinevethet
Hannácska!-mondta anya tanításképpen.
Anya az uszodában járva is figyelmeztetni szokta a gyerekeket, ne a padon öltözzenek, ahol mindenki láthatja őket, hanem menjenek be az öltözőbe. Még akkor is, ha rosszul érzik magukat egyedül a fülkében.
Anya beszélni szokott arról is, hogyan kell a barátaikkal viselkedniük.
Akik szeretik egymást, megsimogatják egymás kezét
vállát, hátát.
Megölelik egymást.
A tanár néni megsimogatja a fejeteket.
Anya is sokszor megsimogatja Benét, hogy elaludjon.
De az nem barát, aki máshol akar megsimogatni.
Ha valaki ezt szeretné, hangosan mondj neki NEM-et!
Szaladj el, és kérj segítséget egy felnőttől, akit nagyon szeretsz. Mondd el neki, mi történt!
-Jó érzés, amikor örömöt adhatunk egymásnak! Jól szeretni mindenkinek tanulnia kell!
Még szerencse, hogy van kitől megtanulnunk ezt is!-mondta anya, és megölelgette a gyerekeket.
Citrit Photo, Lénárth Veronika |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése