Madáretetés

-Csináljunk madáretetőt! -kiáltott fel lelkendezve egy késő őszi napon Ádám.

-Nem érdemes, tanyai házhoz nem jönnek télen madarak! -ellenkezett anya.

 Miután learatják a napraforgót, búzát, még bőven marad annyi mag a földeken,

amennyiből egész télen jóllaknak.

-Csak akkor lennének gondban, ha havazna.

De az Ágói-patak mentén kilométer hosszan sorakoznak a csipkebogyó- kökénybokrok,

akkor meg oda mennének.

-Én akkor is csinálok! -döntötte el Ádám

Így aztán Leventével műanyag flakonokon késsel, ollóval nyílást vágtak, 

ahová napraforgó magot tettek.

A flakonok nyakára madzagot kötöttek,

és feltették az ablakok előtti fűzfákra.

Fél óra múlva széncinegék, kékcinegék hada ostromolta az etetőket!

A gyerekek nagyon örültek.

Reggelenként odaálltak az ablakba, és nézték-nézték a madarakat....

Zöldikék, verebek, fenyőpintyek, 

néha-néha tengelicek, meggyvágó, vörösbegy is vendégeskedett a családnál.

A homoktövis bokornál tél végén fenyőrigók és énekes rigók csoportjai is feltűntek.

A gyerekek megfigyelték, egyes madárfajok mennyire eltérően viselkednek. 

A cinegék például párosával érkeznek, gyorsan kivesznek egy-egy magot,

amivel magasabb ágra szállnak, és ott hosszasan bontogatják. 

Nem vegyülnek másféle madarak közé.

A zöldikék általában a verebekkel érkeznek, beülnek az etető közepébe, és széttúrják a magokat.

Csipkedik, riogatják egymást.

A tengelicek a nyitott etetőket kedvelik.  Mozgásuk jóval lassabb, nem olyan ijedősek, 

mint a többi madár. A hasukon lévő toll egészen selymesnek, puhának tűnik.

A verebek hatalmas lármával érkeznek, ezek is beülnek az etető közepébe, mintha fürödni szeretnének, túrják a fejükkel. 

Szívesen jönnek az ablakpárkányokra is. 

A sok énekesmadár a ragadozómadarakat is odacsalogatja.

Vörös vércse cikázik zuhanórepülésben a ház felett.

Karvaly áll lesben egy kiszáradt karón figyelve.

Egy alkalommal Ádám meglátott egy ugráló verebet, amelyik nem tudott repülni. 

Befogta egy hálóval. Két hétig etette, mígnem egy este repdesni kezdett a kalitkában.

Másnap, egy szombat reggelen elengedte. Hosszasan figyelték egymást a platánfa tetejéről. 

 Búcsúzkodtak. Aztán a madár eltűnt az erdő fái közt.

A Jó Isten azt ígérte, még a verebek közül sem pusztul el egy sem a tudta nélkül.

Gondoskodik mindenkiről. Legyen az egy kicsinyke madár vagy egy gyermek.