Amikor anya Jászberénybe költözött, nagyon megszerette az Alföldet. Az útmenti fákon üldögélő ragadozómadarak, a réten szaladgáló nyulak, a fácánkokrik hangja mind-mind lenyűgözte.
De időnként elfogta a honvágy, mert Sárvár körül -ahol anya felnőtt- sok hegy van, az Alföldön meg egy sem. Ilyenkor apa beültette az autóba, és felvitte a Mátrába.
Anya nagyon jól érezte magát a Mátrában. Megismerte Mátrafüredet, rendszeresen palacsintáztak a mátraházi autóparkolóban.
Apa elvitte Sástóra is. Körbesétálták a tavat, elmesélte, hogyan fogott kolbásszal rákokat gyerekkorában.
A Kékestetőre is gyakran felmentek. A TV-torony kilátó szédítő magassága lenyűgözte. Különleges élmény volt az üvegfalú kilátó büféjében ücsörögni.
Egy alkalommal a Kékestetőn véletlenül betévedtek a
Szanatórium kertjébe. A pihenőház körüli fenyőerdőben mókusok élnek, amiket az ott
gyógyulók megszelídítettek, így a kezükből tudnak etetni. Apa tenyerébe egy kismadár is beleszállt, hogy a benne lévő napraforgómagot elvigye. Mikor a gyerekek megszülettek, a család nagyon sokszor meglátogatta ezeket a mókusokat és madarakat. A gyerekek hamar megtanulták, hogy csendben és mozdulatlanul kell várakozniuk, hogy az állatok a közelükbe merjenek menni.
Hazafelé az autóban anya elmesélte, milyen jó lesz
majd egy olyan világban élni, ahol az állatok többé nem félnek az emberektől, mert azok nem bántják őket. Bátran meg lehet majd simogatni a mókusokat, medvéket, de még az oroszlánt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése