A jászok

Anya akkor járt először Jászberényben, mikor megismerte apát. 

Budapest után jólesett neki a város csendessége.

Korábban csak azt tudta erről a helyről, hogy itt gyártják a hűtőszekrényeket.

És hogy itt őrzik Lehel kürtjét, 

mellyel a monda szerint Lehel, a portyázó magyarok vezére fejbe vágta Konrád császárt.  

 Ahogy egyre többet járt a városban, megismerte az állatkertet,

a termálfürdőt,

a nagytemplomot.

Apával kettesben nagyokat sétáltak a város főutcáján,

főterén

és a Zagyva-parti sétányon. 

Anya megismerte a büszke jászokat, 

akik annyira tisztelték a földjeiket, hogy annak idején még a vasutat sem engedték át rajta.

Akik minden évben megemlékeznek arról, hogy Mária Teréziától megvásárolták saját szabadságukat.

Majd évszázadokon át szolga és úr nélkül szabadon éltek.

Akik ma is minden városi ünnepségen külön köszöntik a közöttük élő „gyüttmenteket”.

 A hold foltjaiban Szent Dávidot látják hegedülni, és Cicellét táncolni.

Csúfszavakat mondanak a kisgyerekekre, mert úgy tartják, ha szép és kedves, elviszi a Mókár.

Területüket évszázadok óta egy különleges árokrendszer, a Csörsz-árka veszi körül, 

melyet  szerintük Csörsz király építtetett, hogy fiának menyasszonya hajón érkezhessen az esküvőre.

Magukról azt mondják, hideghónaljúak, mert nem szeretnek ölelkezni,

De a rokonságot még a harmad-, negyed unokatestvéreikkel is tartják. 

 Anya nagyon élvezte, hogy egy jász családba kerülhetett. 

Mert bár ez egy igen nagy család, de összetartó, 

és mindig találnak okot az ünnepelésre. 

foto.designest.hu- Kovács László

Az oldal reklámja

Balatonbogláron

Amikor a gyerekek megszülettek, a család sokat nyaralt a Balatonon. Anya nagyon szerette Balatonboglárt, évről évre ide jöttek.

A boglári gömbkilátó,

az erdei kalandpark 

és a bob mind-mind nagy kedvenceik voltak.

A nyaraló közvetlenül a Balaton partján állt, mellette robogtak el a vonatok. 

Levente sokáig figyelte a hatalmas erejű gépeket.

Az udvaron platánfák magaslottak, 

alattuk  játszótér várta a gyerekeket, ahol aztán napestig homokoztak.

A vízparton vízibiciklik sorakoztak. A színes járművekkel nagy távolságokat lehetett megtenni a vízen. A család szívesen használta azokat a nyaralások alatt.

A vízibiciklik kikötőjébe minden reggel hattyúk és vadkacsák jöttek. A gyerekek sorba álltak, hogy megetethessék őket.

Apa megfogott egy parton sütkérező vadkacsát is.

A reggeli napfényben siklók is napoztak. Vízisikló, kockás sikló is lakik itt. Egy alkalommal Ádám meg is fogott egy hatalmas kockás siklót. 

A család nagyon szeretett a nagy tóban fürdeni. Egyszer, mikor anya búvárszemüvegben merült a tófenékre, egy gülüszemű hal nézett vele farkasszemet. Anya rettentően megijedt. Egy iszaphal volt az. 

Esténként horgászok özönlöttek a partra. A gyerekek örömmel nézegették a kicsinyke vörösszárnyú keszegeket, szélhajtó küszöket, mert a horgászok azoknak annyira nem örültek.

 Egyik reggel egy csodaszép naphal került a hálóba.  Ez annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy a család végül hazavitte mamáék válykos tavába.

Mikor Ádám nagyobb lett, ő is sokat horgászott a parton. Egyszer épp mutatni akarta anyának, milyen kicsike halat fogott, amikor az úszót kihúzva az aprócska hal helyén egy ragadozó volt. Miközben bekapta a kis halat, fennakadt a horgon. 

A balatoni nyaralások sajnos mindig hamar véget értek. Hamarabb, mint ahogy a gyerekek szerették volna. De a főtt kukorica illata, a balatoni naplementék fáradt nyugalma, a sirályok vijjogásával még sokáig emlékeztettek a Balaton csodáira.  

Jól szeretni

A gyerekek örömmel hívják a családhoz barátaikat, 

akik akár több napig is vendégeskednek a házban.

Este, amikor egy idegen kisfiú aludt a gyerekeknél, 

Hanna egy szál törölközőben jött ki a fürdőszobából.

A kispajtás hangos nevetésben tört ki.

Hanna nem értette és sírni kezdett.

-Nem csak azért viselünk ruhát, mert fázunk. Van valami, amit eltakarunk a ruhával. Ez a szemérmünk! Ezt másnak nem szabad látnia.  Kinevethet Hannácska!-mondta anya tanításképpen.

Anya az uszodában járva is figyelmeztetni szokta a gyerekeket, ne a padon öltözzenek, ahol mindenki láthatja őket, hanem menjenek be az öltözőbe. Még akkor is, ha rosszul érzik magukat egyedül a fülkében. 

Anya beszélni szokott arról is, hogyan kell a barátaikkal viselkedniük.

Akik szeretik egymást, megsimogatják egymás kezét

vállát, hátát.

Megölelik egymást.

A tanár néni megsimogatja a fejeteket.

Anya is sokszor megsimogatja Benét, hogy elaludjon.

De az nem barát, aki máshol akar megsimogatni.

Ha valaki ezt szeretné, hangosan mondj neki NEM-et!

Szaladj el, és kérj segítséget egy felnőttől, akit nagyon szeretsz. Mondd el neki, mi történt!

-Jó érzés, amikor örömöt adhatunk egymásnak! Jól szeretni mindenkinek tanulnia kell! 

Még szerencse, hogy van kitől megtanulnunk ezt is!-mondta anya, és megölelgette a gyerekeket.

Citrit Photo, Lénárth Veronika

Névválasztás

Ahogy a gyerekek nőni kezdtek, egyre több emberrel ismerkedtek meg. Meglátták, milyen sok név van a világon. Elkezdték faggatni a szüleiket, őket miért éppen így hívják. 

Ádámnak Karácsonykor van a névnapja. 

-Azért lettem Ádám, hogy Karácsonykor engem is ünnepeljetek?- kérdezte egyszer.

 -Azért hívnak Leventének, mert a barátomat is így hívják? -mondta Levi, mikor óvodába került.

Anya várandósként kislányát Dórának szólította. A kórházból már Hannával érkezett haza. 

A gyerekek nem értették, hol van Dóra. 

-Másik babát hoztatok haza? -fakadtak ki a fiúk.

Benedek Ignácnak készült. Ez egy olyan név volt a családban, mely apáról fiúra szállt. A temetőben minden évben felkeresték Ignác bácsi sírját. Helyette azonban Benedek érkezett.

Anya szívesen mesélt a gyerekeknek arról, a sok-sok ötlet után végül miért is azt a bizonyos nevet kapták. 

-Apával minden egyes névadás előtt sokat vitatkoztunk. Más nevek tetszettek neki és nekem. Szerettünk volna eljutni addig a névig, amire mindketten azt mondjuk, ennek a gyereknek csak ez lehet a neve.

-Ádám, te Bence, Benedek is lehettél volna-mondta anya. Apának a Sándor tetszett. Aztán az Alex is szóba került. De mindegyik név ellen volt egy érv. Az Ádám nevet végül messzi papa találta. Ez anyának és apának is tetszett. Hiszen ezt a nevet maga az Isten adta az embernek. Anya és apa úgy érezték, az ő gyermeküknek is Isten adta ezt a nevet.

Amikor Leventét várták, apa meg volt róla győződve, hogy lánya lesz. Amikor kiderült, hogy fiú érkezik, nagyon elszomorodott. Aznap éjszaka azt álmodta, Leventének hívják majd a fiát, és nagyon fog neki örülni. Így is lett.

Miután anya és apa sokszor átrágta magát a fiúneveken, tanácstalanok voltak, amikor harmadszorra lánynevet kellett választaniuk. 

Anyának nagyon tetszett a Virág név, de mamáék tehenét hívták így. Apa szerette volna, ha Annának hívják majd, de már volt egy Anna a családban. A fiúk az Eperke és a Dóra nevet javasolták. Anyának nagyon tetszett a Dóra név! De ezt a nevet már egy kutya viselte.

Eljött a kislány világrajövetelének az ideje, de még mindig nem volt egyetértés. Anyának fájdalmai voltak, miközben apa arról faggatta, mi lesz majd a baba neve. Mikor elmúlt egy fájás, anya felnézett, és mintha tűzzel lenne felírva, a Hanna nevet pillantotta meg maga előtt. Így már nyugodtan megszülethetett a kisbaba. A szülés után anya csak arra tudott gondolni, milyen kegyelmes volt az Isten, hogy megtartotta az életét. És lám, Hanna neve épp azt jelenti: "az Isten kegyelmes".

Negyedszerre az Ignác névvel készült a család. De kicsivel a baba születése előtt mama felvetette, Ignác bácsi utálta a nevét, azt gondolta, azért kapta ezt, mert tizennegyedik gyerekként a szüleinek már nem volt jobb ötlete. 

-Miért adnátok akkor azt a nevet neki, amit ő sem szeretett? -kérdezte Juci mama.

Az Ignác név jelentése: TŰZ. Anya nem akart olyan gyereket, aki olyan, mint a tűz. A Benedek név egy baráti beszélgetésben vetődött fel. A gyerekek nagyon szerették kedvenc meséjükben Bojtos Benedeket, ezért nekik nagyon tetszett. Apa rögtön megnézte a jelentését: Isten áldása. Ez jobb, mint a tűz! Anya azon gondolkodott, hogy fogja majd becézni... Mivel a Bene-patak egyik legkedvesebb helye a Mátrában, nagyon megörült a Bene becézésnek.

Amikor a gyerekek nagyobbak lettek, azt kezdték gondolni, lehetett volna szebb nevük is. Ilyenkor anya mindig megjegyezte, nem tudott volna nekik más nevet adni, mert tulajdonképpen nem is ő nevezte el őket.

Citrit photo, Lénárth Veronika