Levi kicsi babakorától cumizott. Nem volt egész nap a
szájában, de elalváshoz, és mikor beteg volt, mindig kérte. Már 2 és fél éves
volt, de még mindig nem akart lemondani róla.
Anya mindent megpróbált: -Levi, csúnyán fogsz beszélni, ha sokáig
cumizol…nagyfiúknak ez már nem való…ferdék lesznek a fogaid…aludj inkább az
oroszlánoddal…kapsz egy szem cukrot, ha sikerül elaludnod nélküle. De nem
használt semmi sem.
Amikor a család azon a nyáron a Balatonon nyaralt, anya
elszánta magát. Le kell szoknia Levinek a cumiról, nem lehet tovább halogatni.
AZ odautazás estéjén Levi olyan fáradt volt, hogy nem kérte.
Másnap eszébe jutott, de az egész napos fürdőzés miatt hamar győzött a
fáradtság. Harmadik nap már nem is kérte.
Anya és apa nagyon boldogok voltak!
Mikor azonban véget ért a nyaralás, és a család hazautazott,
újra kérni kezdte elalvásnál.
-Levi, a Balatonon olyan ügyesen elaludtál nélküle, most is
menni fog. De csak nem ment.
Anya elkezdett mesélni a balatoni élményekről. A strandról, a
boglári gőzmozdonyról és gőzhajóról, a horgászatról, a hattyúkról. De Levi nem
tudott másra gondolni.
-Megette a hattyú a cumidat!-találta ki végül anya, mert már
más nem jutott eszébe. Ez a gondolat annyira tetszett Levinek, hogy nevetni
kezdett. Majd ismételgette, végül elfogadta, megnyugodott, és csendben elaludt.
Még hetekig emlegette a cumit, majd magától hozzátette, „ja,
megette a hattyú”, és megnyugodott.
Mire 3 éves lett, már szépen, egyedül is el tudott aludni
cumi nélkül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése