Egy hideg novemberi napon anya kiásta a csicsókát a
kertjéből. A gumókat vödörbe tette, és bevitte a konyhába. Mikor elkezdte
kiválogatni őket, egyszer csak kiugrott belőle valami.
–Mi volt ez? –kérdezte anya meglepve.
-Egy szöcske!- kiáltotta Ádám.
-Fogjuk meg! –javasolta Levi.
De a szöcske nagyokat ugrott, nem tudták elkapni, aztán pedig
elrepült a szemük elől.
Vacsoránál aztán megtalálták. Az ajtó kisablakán volt.
-Anya, tartsuk meg! Kint már úgy is megfagyna, nem tud
elbújni.
Így aztán anya keresett egy margarinos dobozt, a gyerekek
pedig hoztak neki lucernaleveleket és útifüvet.
-Mire lehet még szüksége?
-Tegyük meleg helyre, és kell neki még egy kis harmat és
levegő is. –mondta apa.
Így aztán a margarinos doboz tetejére került egy
átlyukasztott zsebkendő, és vízpermettel meglocsolták a füvét.
A gyerekek a tél minden napján megsétáltatták a szőnyegen,
készítettek neki egy igazi emeletes házat építőkockákból. A hozzájuk érkező
összes vendégnek megmutatták, hogyan tud repülni.
Ezen a télen igazi barátság szövődött a gyerekek és a
szöcskék között. A fiúk a következő tavasszal megtanultak különbséget tenni az
egyes szöcskefajok közt, és Ádámot a szöcskék meg is köszöntötték 6. születésnapja alkalmából, amikor az ünnepi
asztalnál kettő is rárepült. Egyik a fejére, másik pedig a karjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése