2014. november 26., szerda

A lombszöcske

Egy hideg novemberi napon anya kiásta a csicsókát a kertjéből. A gumókat vödörbe tette, és bevitte a konyhába. Mikor elkezdte kiválogatni őket, egyszer csak kiugrott belőle valami.
–Mi volt ez? –kérdezte anya meglepve.
-Egy szöcske!- kiáltotta Ádám.
-Fogjuk meg! –javasolta Levi.
De a szöcske nagyokat ugrott, nem tudták elkapni, aztán pedig elrepült a szemük elől.
Vacsoránál aztán megtalálták. Az ajtó kisablakán volt.




-Anya, tartsuk meg! Kint már úgy is megfagyna, nem tud elbújni.
Így aztán anya keresett egy margarinos dobozt, a gyerekek pedig hoztak neki lucernaleveleket és útifüvet.
-Mire lehet még szüksége?
-Tegyük meleg helyre, és kell neki még egy kis harmat és levegő is. –mondta apa.
Így aztán a margarinos doboz tetejére került egy átlyukasztott zsebkendő, és vízpermettel meglocsolták a füvét.



A gyerekek a tél minden napján megsétáltatták a szőnyegen, készítettek neki egy igazi emeletes házat építőkockákból. A hozzájuk érkező összes vendégnek megmutatták, hogyan tud repülni.



Ezen a télen igazi barátság szövődött a gyerekek és a szöcskék között. A fiúk a következő tavasszal megtanultak különbséget tenni az egyes szöcskefajok közt, és Ádámot a szöcskék meg is köszöntötték  6. születésnapja alkalmából, amikor az ünnepi asztalnál kettő is rárepült. Egyik a fejére, másik pedig a karjára.