Amikor Levi óvodás lett, nagyon sokat betegeskedett. Minden
hónapban, pontosan négyhetente belázasodott. Olyan gyenge volt, hogy fel sem
bírt kelni az ágyból.
-Nincs ez így jól! -mondta apa. Meg kell erősödnie, maradjon
itthon.
Így aztán Levi nem ment többet óvodába.
De a betegség sajnos ugyanúgy visszatért minden hónapban. Egy
alkalommal 10 napon keresztül nem ment le a láza, csak feküdt, feküdt. Nagyon
beteg volt.
Végül a doktor néni úgy döntött, nem mehet ez így tovább, ki
kell venni Levi manduláit.
Anya nagyon aggódott a műtét előtt. Vajon minden rendben
lesz? Nagyon fog fájni a műtéti heg? Meddig kell bent lenniük a kórházban? Annyira
izgult, hogy nem bírt másra gondolni. El akarta terelni a gondolatait, ezért elment
futni. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha tudná, a Jó Isten velük lesz másnap.
Hiszen ha az ő kezeiben vannak, nem fog semmi rossz történni. Egyszer csak egy
hangot hallott a szívében:
-Nézz körül, mutatok valami vidámat!
Az Ágói-patak partja tele volt kis rózsaszín virágokkal, őszi
kikericsekkel. Anya nagyot nevetett, mert most már tudta, hogy a Jó Isten ott
lesz a holnapi napon Levivel a műtőben.
Ez az öröm elkísérte a családot a kórházba is, ahol kivették
a kisfiú manduláit. Aznap Levi egy több mint egy éve tartó súlyos betegségből
gyógyult meg.
