2018. március 31., szombat

Madáretetés


-Csináljunk madáretetőt! -kiáltott fel lelkendezve egy késő őszi napon Ádám.



-Nem érdemes, tanyai házhoz nem jönnek télen madarak! -ellenkezett anya.
 Miután learatják a napraforgót, búzát, még bőven marad annyi mag a földeken,
amennyiből egész télen jóllaknak.



-Csak akkor lennének gondban, ha havazna.
De az Ágói-patak mentén kilométer hosszan sorakoznak a csipkebogyó- kökénybokrok,
akkor meg oda mennének.


-Én akkor is csinálok! -döntötte el Ádám
Így aztán Leventével műanyag flakonokon késsel, ollóval nyílást vágtak, 
ahová napraforgó magot tettek.


A flakonok nyakára madzagot kötöttek,
és feltették az ablakok előtti fűzfákra.



Fél óra múlva széncinegék, kékcinegék hada ostromolta az etetőket!
A gyerekek nagyon örültek.



Reggelenként odaálltak az ablakba, és nézték-nézték a madarakat....
Zöldikék, verebek, fenyőpintyek, 
néha-néha tengelicek, meggyvágó, vörösbegy is vendégeskedett a családnál.



A homoktövis bokornál tél végén fenyőrigók és énekes rigók csoportjai is feltűntek.



A gyerekek megfigyelték, egyes madárfajok mennyire eltérően viselkednek. 
A cinegék például párosával érkeznek, gyorsan kivesznek egy-egy magot,
amivel magasabb ágra szállnak, és ott hosszasan bontogatják. 
Nem vegyülnek másféle madarak közé.

A zöldikék általában a verebekkel érkeznek, beülnek az etető közepébe, és széttúrják a magokat.
Csipkedik, riogatják egymást.


A tengelicek a nyitott etetőket kedvelik.  Mozgásuk jóval lassabb, nem olyan ijedősek, 
mint a többi madár. A hasukon lévő toll egészen selymesnek, puhának tűnik.



A verebek hatalmas lármával érkeznek, ezek is beülnek az etető közepébe, mintha fürödni szeretnének, túrják a fejükkel. 
Szívesen jönnek az ablakpárkányokra is. 


A sok énekesmadár a ragadozómadarakat is odacsalogatja.
Vörös vércse cikázik zuhanórepülésben a ház felett.


Karvaly áll lesben egy kiszáradt karón figyelve.


Egy alkalommal Ádám meglátott egy ugráló verebet, amelyik nem tudott repülni. 
Befogta egy hálóval. Két hétig etette, mígnem egy este repdesni kezdett a kalitkában.



Másnap, egy szombat reggelen elengedte. Hosszasan figyelték egymást a platánfa tetejéről. 
 Búcsúzkodtak. Aztán a madár eltűnt az erdő fái közt.



A Jó Isten azt ígérte, még a verebek közül sem pusztul el egy sem a tudta nélkül.
Gondoskodik mindenkiről. Legyen az egy kicsinyke madár vagy egy gyermek.



2018. március 16., péntek

A jászok



Anya akkor járt először Jászberényben, mikor megismerte apát. 
Budapest után jólesett neki a város csendessége.


Korábban csak azt tudta erről a helyről, hogy itt gyártják a hűtőszekrényeket.



És hogy itt őrzik Lehel kürtjét, 



mellyel a monda szerint Lehel, a portyázó magyarok vezére fejbe vágta Konrád császárt.  


 Ahogy egyre többet járt a városban, megismerte az állatkertet,


a termálfürdőt,


a nagytemplomot.


Apával kettesben nagyokat sétáltak a város főutcáján,


főterén



és a Zagyva-parti sétányon. 


Anya megismerte a büszke jászokat, 



akik annyira tisztelték a földjeiket, hogy annak idején még a vasutat sem engedték át rajta.



Akik minden évben megemlékeznek arról, hogy Mária Teréziától megvásárolták saját szabadságukat.
Majd évszázadokon át szolga és úr nélkül szabadon éltek.


Akik ma is minden városi ünnepségen külön köszöntik a közöttük élő „gyüttmenteket”.
 A hold foltjaiban Szent Dávidot látják hegedülni, és Cicellét táncolni.


Csúfszavakat mondanak a kisgyerekekre, mert úgy tartják, ha szép és kedves, elviszi a Mókár.



Területüket évszázadok óta egy különleges árokrendszer, a Csörsz-árka veszi körül, 



melyet  szerintük Csörsz király építtetett, hogy fiának menyasszonya hajón érkezhessen az esküvőre.



Magukról azt mondják, hideghónaljúak, mert nem szeretnek ölelkezni,


De a rokonságot még a harmad-, negyed unokatestvéreikkel is tartják. 




 Anya nagyon élvezte, hogy egy jász családba kerülhetett. 
Mert bár ez egy igen nagy család, de összetartó, 
és mindig találnak okot az ünnepelésre. 

foto.designest.hu- Kovács László


2018. március 7., szerda

Balatonbogláron



Amikor a gyerekek megszülettek, a család sokat nyaralt a Balatonon. Anya nagyon szerette Balatonboglárt, évről évre ide jöttek.

A boglári gömbkilátó,



az erdei kalandpark 


és a bob mind-mind nagy kedvenceik voltak.



A nyaraló közvetlenül a Balaton partján állt, mellette robogtak el a vonatok. 
Levente sokáig figyelte a hatalmas erejű gépeket.



Az udvaron platánfák magaslottak, 
alattuk  játszótér várta a gyerekeket, ahol aztán napestig homokoztak.


A vízparton vízibiciklik sorakoztak. A színes járművekkel nagy távolságokat lehetett megtenni a vízen. A család szívesen használta azokat a nyaralások alatt.


A vízibiciklik kikötőjébe minden reggel hattyúk és vadkacsák jöttek. A gyerekek sorba álltak, hogy megetethessék őket.


Apa megfogott egy parton sütkérező vadkacsát is.


A reggeli napfényben siklók is napoztak. Vízisikló, kockás sikló is lakik itt. Egy alkalommal Ádám meg is fogott egy hatalmas kockás siklót. 



A család nagyon szeretett a nagy tóban fürdeni. Egyszer, mikor anya búvárszemüvegben merült a tófenékre, egy gülüszemű hal nézett vele farkasszemet. Anya rettentően megijedt. Egy iszaphal volt az. 



Esténként horgászok özönlöttek a partra. A gyerekek örömmel nézegették a kicsinyke vörösszárnyú keszegeket, szélhajtó küszöket, mert a horgászok azoknak annyira nem örültek.



 Egyik reggel egy csodaszép naphal került a hálóba.  Ez annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy a család végül hazavitte mamáék válykos tavába.




Mikor Ádám nagyobb lett, ő is sokat horgászott a parton. Egyszer épp mutatni akarta anyának, milyen kicsike halat fogott, amikor az úszót kihúzva az aprócska hal helyén egy ragadozó volt. Miközben bekapta a kis halat, fennakadt a horgon. 



A balatoni nyaralások sajnos mindig hamar véget értek. Hamarabb, mint ahogy a gyerekek szerették volna. De a főtt kukorica illata, a balatoni naplementék fáradt nyugalma, a sirályok vijjogásával még sokáig emlékeztettek a Balaton csodáira.