Egy nyári napon, amikor a gyerekek a kertben játszottak, anya
ebédet főzött. Krumplit, uborkát, hagymát hámozott, paprikát, paradicsomot
szeletelt. A zöldségek héját egy vödörbe tette, és kivitte a tornácra.
-Ádám, légy szíves vidd ki a vödröt a komposztra!
A komposztáló láda a kert végében volt, a gyerekek szívesen
figyelték a benne lakó állatokat, csigákat, rovarokat.
De Ádám most nem ért rá, biciklizett.
Anya Levihez fordult, de Levi sem ért rá, homokozott. Így
aztán anya szomorúan kiürítette a vödröt.
Délután a család a tanyára indult, hogy megnézze apa
építkezését. Apa egy hatalmas gödröt ásott egy markolóval. A gyerekek
csodálkozva nézték, hogy a föld, amit apa kiásott kétszínű. Felül fekete,
lentebb sárgás.
-Anya, miért csíkos a föld? –kérdezte Levi.
Anya mesélni kezdett:
-A fekete termőföld, tele van tápanyaggal, nagyon szeretik a
növények. Amelyik növény ilyen földben élhet, nagyra és erősre fog nőni. A
sárga föld agyag, nem jó a növényeknek, ebben a füvön kívül nem nő meg semmi.
Ahol mi élünk, csak kevés termőföld van, a kisebb gyökerű növények élnek meg,
mint a búza, napraforgó, kukorica, de a fák már csak akkor, ha kivesszük a
gyökerük alól a sárgaföldet. Amikor komposztálunk, termőföldet tudunk csinálni.
Ha sok-sok ember komposztál, ez a vékony termőréteg egyre vastagabb lesz, és
több fa lesz a földön.
-Anya, én holnap kiviszem a krumplihéjat a komposztra.
-Én is fogok neked segíteni!
-Köszönöm, aranyosak vagytok, de tulajdonképpen nem is nekem
segítetek, hanem a Földnek! –mondta anya, és megölelgette a gyerekeket.
