2014. november 19., szerda

Mókusetetés

Amikor anya Jászberénybe költözött, nagyon megszerette az Alföldet. Az útmenti fákon üldögélő ragadozómadarak, a réten szaladgáló nyulak, a fácánkokrik hangja mind-mind lenyűgözte. De időnként elfogta a honvágy, mert Sárvár körül bizony sok hegy van, az Alföldön meg egy sem. Ilyenkor apa beültette az autóba, és felvitte a Mátrába.



Egy alkalommal a Kékestetőn véletlenül betévedtek a Szanatóriumba. A pihenőház körüli fenyőerdőben mókusok élnek, akiket az ott gyógyulók megszelídítettek, így a kezükből tudnak etetni. Apa tenyerébe még egy kismadár is beleszállt, hogy a benne lévő napraforgómagot elvigye.



Mikor Ádám, Levi és Hanna megszületett, a család nagyon sokszor meglátogatta ezeket a mókusokat. A gyerekek hamar megtanulták, hogy csendben és mozdulatlanul kell várakozniuk, hogy az állatok a közelükbe merjenek menni. A mókusetetés a család rendszeres programjává vált tavasztól őszig.


Hazafelé az autóban anya mindig elmesélte, milyen jó lesz majd, amikor a Jó Isten újrateremti a földet, és az állatok többé nem fognak félni az emberektől, mert azok nem bántják őket. Bátran meg lehet simogatni majd a mókusokat, medvéket, de még az oroszlánt is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése